Táplálékintoleranciák
A táplálékintolerancia egyre inkább elterjedt problémává válik a fejlett országokban. Kezeletlen állapot esetén súlyos szövődmények, tápanyaghiányok és életminőségi romlás léphet fel.
A táplálékintolerancia egyre inkább elterjedt problémává válik a fejlett országokban. Kezeletlen állapot esetén súlyos szövődmények, tápanyaghiányok és életminőségi romlás léphet fel, ezért alapvető a gyors és pontos diagnózis megállapítása, melyhez megfelelő diagnosztikai eszközök alkalmazása szükséges.
Az élelmiszerintolerancia esetén nem alakul ki kóros immunválasz, ugyanakkor a tünetek gyakran hasonlóak lehetnek a táplálékallergia tüneteihez. Ezek a panaszok napokkal vagy akár hetekkel az adott élelmiszer fogyasztását követően is jelentkezhetnek. Ellentétben az ételallergiával, az intoleranciát kiváltó élelmiszer elfogyasztott mennyisége általában közvetlen hatással van a tünetek súlyosságára.
A leggyakrabban előforduló élelmiszerintoleranciák közé tartozik a tejcukor-érzékenység (laktózintolerancia), a gluténérzékenység, a fruktózintolerancia, valamint egyre gyakoribb a hisztaminintolerancia diagnosztizálása is.
Laktózintolerancia
A tejcukor-érzékenység a világ népességének körülbelül 5–20%-át érinti, míg Magyarországon a felnőtt lakosság közel egyharmada küzd ezzel a problémával. A laktózintolerancia a laktáz enzim (béta-galaktozidáz enzim) részleges vagy teljes hiányából ered, amely a tejcukor lebontásának zavarához vezet. Ha a vékonybél hámsejtjeiben nem termelődik elegendő laktáz enzim, a tejcukor a vastagbélbe kerül, ahol a bélbaktériumok rövid láncú zsírsavakat és fermentációs termékeket állítanak elő. Ez okozza az emésztőrendszeri tüneteket, mint például puffadást, hasgörcsöket, hasi diszkomfortot és hirtelen fellépő hasmenést. További kísérő tünetként jelentkezhet fejfájás, szédülés vagy általános levertség is.
Mondhatjuk, hogy a tejcukor-érzékenység valójában nem klasszikus értelemben vett intolerancia, hanem az enzimhiányból eredő emésztési zavar. A diagnózis megállapításához hidrogén-kilégzéses teszt és géndiagnosztikai vizsgálatok alkalmazhatók.
A betegség kialakulása lehet örökletes génmutáció következménye, de előidézheti az anyatejes táplálás befejezése után természetesen csökkenő laktáztermelés túlzott mértékű csökkenése is. Emellett egyes betegségek, például cöliákia vagy gyulladásos bélbetegségek szintén hozzájárulhatnak a laktózintolerancia kialakulásához.
A kezelés laktózmentes (tejcukormentes) diéta alkalmazásával és enzimpótlással történik. A laktózmentes termékek esetében a gyártók garantálják, hogy a tejcukor tartalom nem haladja meg a 0,1 g/100 g vagy 0,1 g/100 ml mennyiséget az előállítás és csomagolás során. Az élelmiszereken és az étlapokon kötelező a laktóz jelenlétének feltüntetése. A laktózmentes termékek fogyasztása mellett fontos lehet a kalciumpótlás a csontritkulás megelőzése érdekében. Figyelemmel kell lenni arra is, hogy nemcsak az élelmiszerek, hanem egyes gyógyszerek és étrend-kiegészítők is tartalmazhatnak laktózt.
Enzimpótlás esetén egy 2000 FCC (Food Chemicals Codex szerinti laktáz enzim egység) tartalmú rágótabletta körülbelül 10 g laktóz lebontására képes, ami nagyjából 2 dl tej tejcukortartalmának feldolgozásához elegendő. Ennek köszönhetően a laktózintoleranciában szenvedők is fogyaszthatnak tejtermékeket az enzim kiegészítése mellett.
Cöliákia
A cöliákia, más néven gluténérzékenység (gluténszenzitív enteropátia), autoimmun betegség, amelynek kialakulásában genetikai hajlam és környezeti tényezők is szerepet játszanak. A betegség a népesség 0,5–1%-át érinti. A tünetekért leggyakrabban a glutén egyik összetevője, a gliadin felelős, de ritkábban az árpában található hordein, a rozsban lévő secalin, vagy esetenként a zab avenin nevű fehérjéje is kiválthatja azokat.
A cöliákia tünetei között szerepelhet krónikus, nagy mennyiségű, bűzös, zsírfényű széklet, puffadás, testsúlycsökkenés, makro- és mikrotápanyag-hiány, fejlődési zavar, kimerültség, migrén, bőrproblémák, neurológiai panaszok, gyengébb immunvédekezés, csontanyagcsere-zavarok, valamint idővel másodlagos laktózintolerancia is kialakulhat. A betegség diagnózisa szerológiai tesztekkel, valamint endoszkópos mintavételt követő szövettani vizsgálattal történik.
A cöliákia megelőzése érdekében ajánlott, hogy a csecsemőket 5–12 hónapos korban kis mennyiségben ismertessék meg a gluténnal. Továbbá, javasolt az anyatejes táplálás legalább 6 hónapos korig, míg a glutén nagyobb mennyiségű bevezetése csak 12 hónapos kortól történjen. Fontos, hogy a glutén bevezetése 17 hetes kor előtt ne történjen meg, mivel ez jelentősen növeli a betegség kialakulásának kockázatát.
A cöliákia kezelése az érintett gabonafélék étrendből való teljes kiiktatásán alapul. A gluténmentes diéta betartásával a bélbolyhok regenerálódnak, és a tünetek megszűnnek. A gluténmentes étrendet azonban egész életen át tartani kell. Az étrendből kerülendő gabonák közé tartozik a búza, rozs, árpa, zab, tönköly, kamut-búza, ezek hibrid fajtái, valamint az ezekből készült termékek. Szintén figyelni kell azokra az élelmiszerekre, amelyek előállítás, feldolgozás, csomagolás, tárolás vagy szállítás során gluténnal szennyeződhettek.
A zab esetében megjegyzendő, hogy az érintettek többsége tolerálja a zab avenin nevű fehérjéjét, így a gluténnal nem szennyezett zab beilleszthető az étrendbe. Az élelmiszereken és étlapokon a glutén jelenlétének feltüntetése kötelező.
A gluténmentes megjelölés akkor tüntethető fel egy terméken vagy élelmiszeren, ha annak gluténtartalma nem haladja meg a 20 mg/kg értéket. Fontos azonban, hogy cöliákiával élők kerüljék azokat a termékeket, amelyek „nagyon alacsony gluténtartalmú” vagy „nyomokban glutént tartalmazhat” jelzéssel vannak ellátva. Nemcsak az élelmiszerek, hanem bizonyos gyógyszerek és étrend-kiegészítők is tartalmazhatnak glutént, ezért ezekre is érdemes figyelni.
Érdemes megemlíteni, hogy az utóbbi időszakban sokan fogyasztanak gluténmentes étrendet anélkül, hogy náluk cöliákiát diagnosztizáltak volna, vagy hogy bármilyen erre irányuló vizsgálaton átestek volna. Az ilyen étrend gyakran indokolatlan, és számos tápanyag elégtelen bevitelének kockázatát hordozza magában, például B-vitaminok, folsav, kalcium, vas, cink, valamint élelmi rostok tekintetében. Emellett a gluténmentes táplálkozás gyakran túlzott zsírbevitellel is járhat, ami hosszabb távon egészségügyi problémákat okozhat.
Fruktózintolerancia
Az autoszomális recesszív módon öröklődő fruktózintolerancia viszonylag ritka állapot, amely a fruktóz-1-foszfát aldoláz enzim hiánya miatt alakul ki. Ez az enzimhiány nemcsak gasztrointesztinális tüneteket idézhet elő, hanem hosszú távon súlyos máj- és vesekárosodáshoz is vezethet. Az első tünetek általában már újszülött- vagy csecsemőkorban jelentkeznek, leggyakrabban szacharózt tartalmazó élelmiszerek, például cukros tea fogyasztását követően.
A fruktózzal kapcsolatos másik, gyakoribb probléma a fruktóz-malabszorpció, amely a fruktóz felszívódásának zavara. Ennél a kórképnél a tüneteket a bélben történő fruktózerjedés okozza, és a tünetek súlyossága egyénenként eltérő lehet. Vannak, akik nagyobb mennyiségű fruktózt tolerálnak, míg mások kisebb mennyiség fogyasztása után is panaszaikat tapasztalják.
Az egészséges felnőttek napi fruktózbevitele kiegyensúlyozott étrend mellett körülbelül 10 g, amely főként természetes forrásokból, például gyümölcsökből és zöldségekből származik. Azonban 50 g vagy annál magasabb napi fruktózbevitel még egészséges embereknél is tüneteket okozhat. Magas fruktóztartalmú gyümölcsök közé tartoznak például a barackfélék, füge, szilva és mangó, míg a zöldségek közül a sütőtök, hagymafélék, édesburgonya és csicsóka emelhetők ki. Fruktóz található továbbá a mézben, kukoricaszirupban, invertcukorban és izocukorban. A fruktózmalabszorpcióval járó panaszokat tovább súlyosbíthatják az édesítésre használt cukoralkoholok, mivel ezek tovább lassítják a fruktóz felszívódását.
A fruktózintolerancia és fruktóz-malabszorpció kezelése speciális étrendi terápiát igényel. Intolerancia esetén a fruktóz teljes kiiktatása szükséges, míg malabszorpció esetén egyénileg kell meghatározni azt a fruktózmennyiséget, amely még nem okoz panaszokat.
Hisztaminintolerancia
A hisztamin egy biogén amin, amely természetes módon is megtalálható bizonyos élelmiszerekben, és előállítás, feldolgozás, illetve tárolás során is keletkezhet. Magas hisztamintartalmúak például a halak, füstölt és pácolt húsok, húskészítmények, érlelt sajtok, fermentált termékek, paradicsom, eper, körte, alkoholos italok és konzerv ételek. A hisztaminintolerancia a lakosság körülbelül 1%-át érinti, és gyakrabban fordul elő nőknél. A leggyakoribb oka a hisztamint bontó diamin-oxidáz enzim csökkent termelődése, de egyéb, gyakran vitatott tényezők is szerepet játszhatnak a kialakulásában.
A tünetek viszonylag gyorsan jelentkezhetnek, akár már 10–20 perccel az élelmiszer elfogyasztása után. A leggyakoribb tünetek közé tartozik a bőrpír, viszketés, csalánkiütés, felsőlégúti tünetek, hányinger, hányás, szédülés, fejfájás és szívdobogásérzés. A diagnózis felállításához laboratóriumi vizsgálatok és provokációs tesztek szükségesek. A kezelési lehetőségek között az antihisztaminok alkalmazása és a dietoterápia szerepel.
Bár az utóbbi időben egyre gyakrabban végeznek étel intoleranciára vonatkozó teszteket, fontos megjegyezni, hogy több európai és amerikai szakmai társaság, valamint a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége szerint az IgG/IgG4 tesztek nem alkalmasak a táplálékallergiák és táplálékintoleranciák pontos diagnosztizálására.
Készítette
Kálóczi-Wolher Veronika
dietetikus BSc, táplálkozástudományi szakember MSc, egyetemi tanársegéd
Budai Egészségközpont
PTE ÁOK Orvosi Népegészségtani Intézet
Lektorálta
Prof. dr. Kiss István
Intézetigazgató egyetemi tanár
PTE ÁOK Orvosi Népegészségtani Intézet
Ajánlott irodalom
A Magyar Dietetikusok Országos Szövetség Tudományos Bizottság véleménye az IGg/IgG4-tesztek alkalmazásáról táplálékallergia és nem-immunmediált táplálékérzékenységek kapcsán.
A cöliákiáról és a gluténmentes étrendről. Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége. Táplálkozási Akadémia Hírlevél, 7. 11. sz. 2014.
Laktózintolerancia. Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége. Táplálkozási Akadémia Hírlevél, 8. 4. sz. 2015.
Ádány R., Kiss I., Paulik E., Sándor J., Ungvári Z. Megelőző orvostan és Népegészségtan 2023.